Reményhal világa

Új verses blogom: http://rhpozitiv.freeblog.hu/

Keskeny az az út, ami az életre visz...

Ezzel a bejegyzéssel ezt a blogot befejeztem. Talán majd később nyitok egy másikat, ha így lesz, azt itt jelezni fogom.

"...Ha keresnél, sehol nem találnál...

De ha kérded, elvezetlek oda,
ahol vagyok...
Most csukd be lassan a szemed!
Látod
Ott vagyok..."

Már tudok diabetikus fagyit is készíteni:)

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,
Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
Tán már nem is bús fájdalmam lobog,
Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
Erény rongyán, bátorság mentebőrén,
Mégis mindent levetkeztem, Uram,
S elődbe küldöm lelkem szűzi pörén.

Dús életemnek ifjú vára omlott
Mohos magánnyá szépült és ma benne
Csak csipkebokrok nőnek, ó pedig
Egy lánynak csókja mind liliom lenne.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
Erény rongyán, bátorság mentebőrén,
Mégis mindent levetkeztem, Uram,
S elődbe küldöm lelkem szűzi pörén.

Uram, ki küldtél büszke vár urának,
Engedd, már lelkem riadót ne fújjon.
Szelíd remeteként az öregek
Szűk szíve szívem odvas odújába bújjon.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
Erény rongyán, bátorság mentebőrén,
Mégis mindent levetkeztem, Uram,
S elődbe küldöm lelkem szűzi pörén.

A mi csendünk

A mi csendünk az csendesebb
mint bárki mások csendje,
a mi csendünk az olyan mintha
folyton csendesedne,
s mennél halkabb annál jobban
lehet hallani,
és úgy üvölt, hogy néha már
ki kell mondani.

Láttál, és én láttalak

Kimondatlan
konok szavak,
a némaságban
vágy feszül,
szemed tükrén
harmatozva
késő őszi
bánat ül.
Kéz a kézben
reszketés,
én mindig
téged vártalak,
s szerelmünk
ma annyi csak,
hogy láttál,
és én láttalak.

Nagyon jó volt Orbán Viktor beszéde ma délután. Én nem vagyok egy gazdasági szakértő, de érzem, hogy ez egy jó program, hiszek benne, hogy ki tudja vezetni az országot a válságból. Akinek nem tetszik, aki csak a nihilizmus és a cinizmus mentén tud hozzászólni a dolgokhoz, az próbálja meg, és csinálja jobban, ha tudja, hozza rendbe, amit a szocialisták tönkrevágtak 8 év alatt! Ez egy 29 pontos akcióterv, amelyhez hasonlót még egy kormány sem tudott felmutatni, különösen nem ilyen rövid idő alatt. Kritizálni könnyű az ellenzék soraiból, de ez nem vezet sehova. Itt most csak az összefogás és a hit segíthet.

Most csak egy gyors bejegyzésre van időm. Ma Szegeden jártunk a lányommal a cukorgondozóban, a szokásos ellenőrzésen. Nagyon nem vagyok megelégedve az ottani orvossal, nem tudok vele semmit megbeszélni, beleköt minden szavamba, ha teheti, még belerúg egyet-kettőt a diabéteszes gyerekekbe és szüleikbe. Goromba, rosszindulatú, szívtelen, lélektelen ember. Gondolkodom rajta, hogy átmegyünk Gyulára, de igazából nem tudom, ott jobb lesz-e, nem ismerem az ottani orvost, körülményeket. Belevágjunk az ismeretlenbe? Ha valaki tud, vagy hallott valamit a gyulai gyermekdiabétesz ambulanciáról, nagyon hálás lennék, ha megosztaná velem, mert tanácstalan vagyok. A másik dolog a pumpa. Gondolkodunk rajta, hogy az lenne a legkorszerűbb megoldás, talán a legjobban hasonlít a hasnyálmirigy természetes inzulintermelésére. A lányom viszont most éppen hallani sem akar róla, pedig én nagyon szeretném, mert a hagyományos terápiával nagyon ingadozó a cukra, gyakoriak a magas értékek, ami káros a szervezetére. Ha valaki tud segíteni, vagy pumpát használ és van véleménye, kérem írja le, sokat segítene. Köszönöm!

Nincs rád szükségem, mert szeretlek.

Talán ez az igazi szeretet. Megkíméllek a társaságomtól.

http://www.youtube.com/watch?v=RVXXgBecbB8

"Egyetlen könnycseppben benne van az ember Lelke, földre hullik, rásüt a Nap,

és Fénye által megtölti Reménnyel, majd az áttetsző kis "üveggyöngy"

visszatükrözi e Fényt az elhagyott helyére, a Lélekbe...és ez viszi tovább az embert..."

(Paudits Zoltán: A Lélek könnyei)

http://www.youtube.com/watch?v=95gGJZtYZIc

Hawah emlékére...

Nyugodj békében! Szívünkben élsz tovább.

http://fulopbela.blogspot.com/2010/05/lajoshazi-eva.html

IDŐTLENÜL

Nincs vége annak, aminek nem volt kezdete.
Akik összetartoznak, mágnes vonzza össze.
Végre! - kiáltják egymásnak örvendezve.

VISZONTLÁTÁS

Annyi idő, talán évezredek múltán,
mindig így volt, s így lesz ezután.
Emlékszem rád. És emlékezel rám.

http://www.youtube.com/watch?v=dsJKxFOgzdo

“Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.

Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.”

“Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az… A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.”

http://www.youtube.com/watch?v=3rAjhi-XunM&feature=related

Bûneinkrõl és a bûntudatról

Meg kell tanulni hallgatni, s talán ez a legnehezebb. Az ember mindig többet beszél egy szóval. Nem lehet eléggé hallgatni. Azért is, mert minden beszéd reménytelen. Már az írott és rögzített szó is milyen reménytelen! Nézz körül a világban: mit használt a sok leírott szó, tanács, meggyõzõ kísérlet? Semmit sem használt. Mit is remélhetsz attól, ha valakinek elmondasz valamit? Semmit sem remélhetsz. Ezért hallgass, mindig többet és következetesebben hallgass, mint beszélsz, ne akard mesterségesen meggyõzni a többieket, mert ez lehetetlen, az igazságnak csak akkor van valamelyes nevelõ ereje, ha te magad fedezed föl -, s ne akard fitogtatni, hogy tudsz valamit. Mégegyszer mondom, hallgass. Békében és háborúban, hallgass. S ha beszéltél, öblítsd ki utána szájad. S amikor helytelenül beszéltél, s bûntudat kínoz, ne hessegesd el ezt a bûntudatot; nézz szembe vele, keményen; mondd: "Megint beszéltem, s helytelenül, túlságosan, indulatosan vagy hiúan szóltam; ez így történt, már nem segíthetek rajta; de a jövõben keményebb leszek és hallgatni fogok." Hallgass, mert az Isten is hallgat, s Õ tudja, miért? A legokosabb hallgatni.

A kísértésrõl

Mindig, mikor megérkezik és szól hozzád a kísértés, mely barátságot, szenvedélyt, bizalmasságot, kötést ígér, tudjad: az anyag, melybõl az ilyen kötés készül, romlandó, mert emberi anyag. Ami ma eskü, holnap nyûg, ami ma szenvedély és vágy, holnap érthetetlen és torz emlék, ami ma hûség, holnap szomorú kötelesség. Hasztalan mosolyog, ígér, reménykedik a kísértés. Hasztalan él halálig szívedben a vágy, teljesen és bizalommal megosztani az élet magányát valakivel. Nincs módod erre, mert ember vagy. Mindig tudjad ezt.

http://www.youtube.com/watch?v=rSPXkvu1_XU

Könyörgésem

Voltak azok a napok
melyen megteremtettél
felruháztál hatalmas erővel
megmutattad a boldogság útját is...
Add, hogy hol a gyűlölet tombol,
oda én a szeretetet vigyem,

voltak azok a napok
melyen megmérettem
- merem-e használni kapott erőmet -
megmutattad milyen gyávának lenni: add!
Ahol a viszály szertehúz,
oda én az egységet vigyem,

voltak azok a napok
mikor mérget csepegtettél
haragod alatt meggörnyedt a testem
megmutattad, hogyan tudsz gyűlölni: add!
Ahol a kétség tétovázik,
oda én a hitet vigyem,

voltak azok a napok
mikor hinnem engedtél
szerelem oltárára helyezted a lelkem
megmutattad a zöldszemű szörnyet is: add!
Ahol a hamisság kígyózik,
oda én az igazságot vigyem,

voltak azok a napok
mikor röpülni engedtél
szárnyakat adtál – erőseket -
megmutattad, végtelen a magasság is: add!
Ahol a reménytelenség csüggeszt,
oda én a bizalmat vigyem,

volt egyetlen nap
- tán az utolsó Veled -
mikor mindent elvettél tőlem!
Próbára tetted bennem az egy Istent
megmutattad, mily kicsiny a hitem
könyörgöm add!
Ahol a szomorúság fojtogat,
oda én a világosságot vigyem!

Uram tégy engem a Te békéd eszközévé!
S adj békét nekem!

Közeledik a tanév vége!!!

Fogadalom

Kíméletlenségemmel becsüllek én - olykor gyilkol a simogatás.
Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert "igazságos bántást" nem ismer az őszinteség,
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erősen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bújtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők
egykedvűsége képes,
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

Vers

azokért,
akiket a törődés oxigénjének hiánya
fuldoklóvá alázott:
az esztendők terhét meggörnyedve cipelőkért,
hogy emberré egyenesedhessenek a végső
számvetés előtt még;
a betegség szégyenétől elhagyatva pirulókért,
hogy méltósággal szégyeníthessék meg
a test pökhendi esettségeit;
a magányosság telétől szüntelenül didergőkért,
hogy fennakadjon rajtuk egy átutazó mosoly
és sugarat nyilalljon vacogó szívükig;
az elhagyott, gyámoltalan gyermekekért, akik
rémülten reszketik a világot, mert nincs, aki
leleplező bölcsességgel a nevén nevezné nekik azt;
a szeretet nélkül cseperedőkért,
hogy ne vénüljenek meg fiatalon –
egyszóval mindazokért,
akiket a társtalanság légszomja
hálálkodni késztet
a rájuknyitott ajtón beáramló
agyonszennyezett levegőért is.

Ígértem, hogy beszámolok a könyvről. Pont ez kellett most nekem, örülök, hogy megvettem, elolvastam, mert hangulatomhoz illő volt, különösen nőknek szól. Ajánlom azoknak, akik érzelmileg nehéz időszakot élnek át. Ez egy pszichológiai kalandtúra, amely segít abban, hogy jobban megértsem önmagam, a belső fájdalmakat a fejlődés, a továbblépés lehetőségének lássam. A fájdalom azért van, hogy tanuljunk belőle, feldolgozzuk és továbblépve jobbá váljunk, azután pedig a jövőben megpróbáljuk elkerülni a hasonló helyzeteket, a rosszat. Aki képtelen a túllépésre, élete vakvágány. Kicsit hasonlít Csernusra, szóval akinek az ő stílusa tetszik, annak ez a könyv is tetszeni fog. Egyébként egy kapcsolatfüggő nőről szól, aki a szakítás után megpróbál kilábalni a gödörből, újra meg kell tanulnia élni, életben maradni.

"A lelkeket nem adjuk és vesszük az ócskapiacon, az életekbe nem ki-be mászkálunk, az érzésekkel nem élünk-visszaélünk, földobjuk és elkapjuk, vagy nem kapjuk el, aztán a földről összekaparjuk. Ha már semmi sem biztos, létezzen legalább egyetlen megbízható belső igazság. Mindenkinek lennie kell egy húsból eredő határának, amelyen túl már nem létezhet megalkuvás. Hányszor bánthatunk egy embert, hogy ne zsibbadjon el?"